Kerekes Sára rajztanárnő (1922-1964)

feltöltés alatt

Marosvásárhelyen született, itt élte le életének nagyrészét. A második világháború után Magyarországon volt rajztanár az 1950-es években. Leszármazottjai nincsenek, oldalági rokonai Marosvásárhelyen élnek.

Szülei (Kerekes József és Molnár Anna)  házasságából három gyerek született, nővére, Anna 1943-ban, 24 évesen halt meg tuberkulózisban. Bátyja, Károly megérte az időskort, az ő leszármazottjai a mai napig Marosvásárhelyen élnek.

Sára a Szentgyörgy utcai katolikus leányiskolában (Zárda) tanult. Aztán második világháború idején Budapesten, a képzőművészeti főiskolán. Főiskolai tanulmányait a háború vége felé megszakítja.  A második világháború végén és a háború után rövid ideig Vásárhelyen tartózkodott, 1946-ban itt érettségizik. Ezután viszont újból a budapesti főiskolán folytatta tanulmányait.

1949-ben már rajztanári diplomát szerzett és hátralevő éveit az erdélyi származású Bakóczi László  körorvossal (szül. 1925-ben)megyei a Somogy Tapsonyban. Hosszas szenvedés után rákban halt meg 42 éves korában.

Iskolai igazolvány képe, a bal alsó sarokban az iskola pecsétje

A Zárda tanulója (1930-as évek)

Férjével Bakóczi László állatorvossal

Testvéréreivel, Károllyal és Annával (1940-es évek eleje)

Szülei: Kerekes József és Molnár Anna (Marosvásárhely, 1940-es évek), a család Marosvásárhelyen lakott egy időben az Arany János utcában, aztán a Lajos király (a mai Cuza Voda utcában).

 

Ismeretlen iskola tanáraként Magyarországon, 1950-es években

Dokumentumok:

 

Budapesten kezdte el főiskolai tanulmányait a világháború idején
, de az 1943/44-es tanévet nem fejezte be

Főiskolai tanulmányait a háború után újrakezdi Budapesten.

magyarországi halotti bizonyítvány 1964-ből

Kerekes Károly visszaemlékezése nagynénjéről (2025. április)

"Magyarországon, a Somogy megyei Tapsony község általános iskolájában tanított rajzot, A község egyik legszebb házában laktak állatorvos férjével egy szolgálati lakásban. 1959 októberében szüleimmel és öcsémmel meglátogattuk. Egy hosszú vonatutazás után az esti órákban érkeztünk Budapestre, A Keleti pályaudvaron a férje várt, aki autójával vitt el Tapsonyba. Több mint 4 órás autózást követően éjszaka 1 óra után érkeztűnk meg. Soha nem felejtem a leírhatatlan örömet, ahogy fogadott minket. A két hét ottlétűnk alatt én is jártam a VI. osztály óráira, minden reggel vele mentem az iskolába. Nagynéném óráin a kis falusi gyermekek fegyelmezetten viselkedtek, nagyon kedvelték, le tudta kötni a figyelmüket. Nagyon büszke voltam reá. A Képzőművészeti Főiskolát végzett nagynéném a sajnos korán bevégződött élete végéig ebben a kultúrközponttól, a megyei székhelytől távoli faluban tanított. Kellemes emlékek fűződnek hazalátogatásaihoz , nagy élmény volt nem csak nagyszüleim, szüleim számára, hanem az én számomra is. A főtéri sétáira, a kulturális eseményekre ahova eljárt, így a Filharmónia előadására is, magával vitt. Ez volt számomra az első alkalom , hogy koncertteremben voltam. A főtéri sétáin a lánykori ismerősei nagy szeretettel üdvözölték. Sokan azt hitték ezek közül, hogy az ő gyereke vagyok, a hasonlóság közöttünk félreérthetetlen volt. Ilyenkor a büszkeség, ami eltöltötte párosult azzal a fájdalommal, hogy neki nem lehetett gyereke."