Vásárhely.ma - Gönczi bácsi (1854-1929)

Aki betér a marosvásárhelyi református temetőbe, óhatatlanul elmegy egy fehér sírkő mellett, mely a bejárattól pár lépésnyire, bal oldalt, Petryék sírja után áll. Ennek felső részén olvasható többek között Gönczi János tanító neve is. A Petry családról nyilván mindenki hallott, Gönczi Jánosra viszont ma már aligha emlékeznek a vásárhelyiek, pedig nagyon sokan ismerték, és szerették egykor.

A  marosvásárhelyi születésű tanítót hosszú és tevékeny élete során többször is "megjubilálták". Amikor már 30 éve tanított, a marosvásárhelyi református leányiskola 1905/1906-os értesítőjében kollégája, Dabóczi György 5 oldalon keresztül méltatta hosszú, barokkos mondatokban, többek között ilyesmiket írva róla: "S ha egészségtől duzzadó, telt arca mellett—amelyre alig-alig szántott be valamit az idő — nem látnók a valójában csak nagyon keveset bizonyító ősz hajszálakat, bizony még most is fiatalnak gondolnók. Pedig e viharedzett férfiú vállait immár 52 év nyomja ! . . ." 

Aztán jött még néhány esztendő, a nagy háború kitörése után egyre viharosabbak, és 100 évvel ezelőtt, 1925. június 25-én a nyugdíjba vonuló öregúr 50 éves munkásságáról is ünnepélyesen megemlékeztek. A marosvásárhelyi Ellenzék címlapján másfél hónap alatt nem kevesebb, mint hétszer jelent meg hirdetés, értesítés, beszámoló a közelgő vagy a már lezajlott ünnepséggel kapcsolatban. De a Tükör és a Székely Napló is többször foglalkozott az eseménnyel. 

Az ünnepség a Vártemplomban kezdődött a református leányiskola évzárója után. Énekelt tiszteletére a református dalkör, beszédet mondott Biró András lelkész a leányiskola iskolaszékének elnöke, Rakssányi Aranka az iskola igazgatónője, valamint Szabó Zsófika, harmadikos elemista, aki virágkosarat és puszit is adott az ünnepeltnek. Felszólaltak még volt diákok, tanítótársak, és mások. Este  pedig "barátságos" vacsorára került sor a tornakertben, sok-sok köszöntővel. Aztán Gönczi János Kolozsvárra utazott egyik lányához, hátralevő éveit itt töltötte.

A református leányiskola a kép jobb szélén a huszadik század elején. Az iskola majdnem szemben volt a katolikus leányiskolával, vagyis a Zárdával.

Az, hogy Gönczi János 50 éven keresztül dolgozott mint tanító, igazi mirákulumnak számított egy évszázaddal ezelőtt, de még mai is megsüvegelendő teljesítmény. Főleg a Szentgyörgy utcai református leányiskolában oktatott, nagyjából 49 évet. Általában két éven keresztül tanította ugyanazt az osztályt: elsőben és másodikban. Ezekbe az osztályokba az első világháború előtt többnyire 30-40 lány járt, aztán, a világháború ideje alatt 60-nál is több. Mindeközben tanított még testnevelést az állami polgári fiúiskolában (a mai Papiuval szemben), gyorsírást a Református Kollégiumban , valamint "közismereti tantárgyakat" az iparos tanonciskolában. Mindezekből jól látszik, hogy sokkal több tanítványa volt, mint egy mai pedagógusnak.  

Gönczi Jánoshoz köthető emlékekkel a marosvásárhelyi református egyházközség levéltárában találkoztam. A régi naplók megőrizték kézírását, aláírását.

A marosvásárhelyi református egyházközség levéltárában őrzött 120 éves napló egy lapja, melyen Gönczi tanító aláírása is látható. Mégpedig kétszer, mivel az 1903/1904-es tanévben a marosvásárhelyi református elemi és polgári leányiskolát átmenetileg ő igazgatta. Több zsidó származású diák is járt a református lányiskolába, akárcsak Kandel Margit, aki jó tanulónak számított, könyvjutalmat is kapott ebben a tanévben. A legjobb jegy akkoriban az 1-es volt. 

A levéltárban található képek közül egyetlen csoportképen lehet látni Gönczi bácsit. Ez a kép nagy valószínűséggel 1906 őszén készült. A 35 másodikos diák között ott van valahol Kóbori János kollégiumi tanár egyik lánya, aki ebben a tanévben halt meg. 

Gönczi Jánosnak is volt két fiatalon elhunyt kisgyereke, megszokott dolog volt ez a 20. század elején. Négy lánya viszont megérte a felnőttkort. Kettő közülük óvónő lett, egy pedig Fogolyán Bogdán, vásárhelyi örmény kereskedő felesége. Gönczi János 21. századi leszármazottjait még nem találtam meg, pedig lehet, hogy őriznek még egy-két tárgyi emléket róla.

Gönczi János és feleségének Vári Bertának, 

  valamint két kiskorú gyereküknek (János és "Baba") a neve 

csak halványan látszik a református temetőben lévő síremléken

Ezen cikkel induló sorozat célja minél több, már nem dolgozó, olyan pedagógushoz kötődő emlék felkutatása és bemutatása, akik valamilyen módon kapcsolatba hozhatók Marosvásárhellyel, ha nem egyéb azzal, hogy itt születtek, vagy itt élnek hozzátartozóik. Az emlékek, információk gyűjtésében segédkező jelenlegi diákok a Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően jutalomkönyveket válaszhatnak maguknak 50 lej értékben 2025 decemberében. További információkért kérem ide írjanak: iskoladombon@yahoo.com

Kerekes Szilárd, történelemtanár