Édesapja: Fekete Ferenc (szül. 1870)
Édesanyja: Fekete Zsuzsanna (szül. 1883)
Felesége: Iszlai Polixenia (1927. okt. 13. - 1992. jun. 15) - szülei: Ábel (1901-1975) és Iszlai Teréz (1902-1994)
Fekete László
Született 1920. VII. 19-én Lőrincfalván, édesapja, Fekete Ferenc is tanító volt
Iskoláit Lőrincfalván és Lukafalván végezte. Marosvásárhelyen végezte a tanítóképzőt.
1945-ben rövid ideig hadifogságban volt.
1946-ban megnősült Iszlai Polixéniával.
Pályafutása során: Székelycsókában, Péterklakán, Nagyteremében, Lukafalván tanított
Péterlakán és Lukafalván dalárdát vezetett, melyekkel a "Megéneklünk Románia" fesztiválon is részt vett.
1979-ben betegnyugdíjba vonult.
"Édesanyámról nem sokat írhatok annál sokkal mélyebben fáj az elvesztése .Gyermekkoromban mindig azt gondoltam , hogy amikor ő nem lesz ,akkor a mi számunkra is befejeződik az élet .Sajnos ő már 34 éve nincs és én még élek. Röviden : a gimnázium befejezése után nem folytatta a tanulmányait , mert beleszeretett a jóképű tanítóbácsiba ( édesapámba ). Férjhez ment és 1947. október 7.-én megszületett a nagyobbik bátyám (László) 1950 -ben a kisebbik bátyám (Tibor), majd 1956 Én. Péterlaki tartózkodásuk során tanított. Nem volt karrierista. Egész életét a családnak áldozta. Három gyerek nevelése, tanítása, az 5 tagú család teljes ellátása egy fizetésből (annak beosztásával, kertészkedés, állatok gondozása) az ő feladata volt. Édesapám mindenben segítette - amikor itthon volt - Legtöbbször délelőtt tanított, este dalárda próbára járt, vagy előadásokra, máskor színházlátogatást illetve kirándulásokat szervezett) Édesanyám volt az aki állandóan velünk volt! A szeretet, a jóság , a szerénység és önfeláldozás mintaképe volt. Leírhatatlan fájdalmat érzek ennyi év után is".
"Azt nem tudom hogyan ismerkedtek meg, azt viszont egyszer mesélte édesanyám , hogy éjjelizenét adott apum. Hegedűn játszotta és nagyon szépen énekelte a ,,Csak egy kislány van a világon ..." című dalt. Egyedüli gyerek volt a szüleinek, akik imádták és a széltől is óvták. Az édesapja nagyon haragudott, hogy nem tanult tovább, mert sokkal jobb tanuló volt mint a másik Póli meg az Ági ( mindig ő segített ezeknek), azok meg folytatták a tanítóképzőben. Kicsi mamám azért falazott neki ( nem mondták meg , hogy értesítették a beiratkozásról) mert azt gondolta , hogy ha nem tanul tovább, akkor otthon marad mellettük. Remélte, hogy gazdálkodóhoz megy férjhez (volt több mint 8 hektár földjük, fejős tehén, lovak .... szolga is ) és akkor mindenben segíteni tudják, és vigyáznak rá. Sajnos tévedett, a szerelem nagy úr ! Minél inkább féltette, annál több jutott neki az életben . ( a munkából és a fájdalomból is). Annyi szeretet volt a mi családunkban, hogy még a pap is a búcsuztatóban azt mondta, hogy az egész Nyárádmente példamutató családja a miénk. Akkor volt nyugodt édesanyám szem előtt vagyunk , ezért megengedték, hogy játszótért csináljunk az udvarból. Volt ott kialakított foci pálya , homokkal töltött ugró gödör, hinta, pickázás , bujocskázás ... (a fél falu gyermeke itt játszott - a fiúk a bátyámékkal - velem a szomszéd kislányok). Elég gyenge étkű voltam ( csámpás leányka ), ezért édesanyám mindenikünknek kent egy-egy szelet kenyeret, hogy babázgatás közbe együk meg. Finom házi kenyeret amit ő sütött - zsírral , szilvaízzel ettük. Azért fáj úgy az elvesztésük , mert olyan jók voltak. Én voltam a kicsi, ezért mindenik kényeztetett. Bármelyik bármiről lemondott a másik javára . (egymásért meghaltunk volna ). Jó pár évig még én is lámpafénynél tanultam (a fiúk még hosszabb ideig), de azért mindhárman egyetemet végeztünk. A téli estéken kártyáztunk, malmoztunk , römiztünk, máskor meg kézimunkáztam anyukámmal. Hol a szomszéd jött hozzánk, hol mi mentünk .... Régi szép idők !!! Bocsánat - nagyon beleéltem magam és elkalandoztam!"
 |
| A kis Fekete László, Fekete Ferenc és felesége Fekete (szül. Fekete) Zsuzsanna |
 |
|
 |
Fekete László mint magyar katona (1940-es évek első fele)
|
 |
Fekete László mint magyar katona (1940-es évek első fele)
|
 |
| "Szerintem Pápai Teri nénémnek a fiai ,Gábor és István ,de nem vagyok biztos." |
 |
| Fekete László mint magyar katona (1940-es évek első fele) |
 |
| Két unokatestvér, mind a kettő Iszlai Polixénia. A bal oldali lett Fekete László hitvese. |
 |
| Jobb oldalt Iszlai Polixénia |
 |
| Iszlai Polixénia (jobb oldalt) unokatestvéreivel |
 |
| Fekete László és Iszlai Polixénia 1946-ban |
 |
"A képen a szüleim vannak, a két testvéremmel (én még nem voltam meg) valamint két nagyszülőm, de nem párban. (Fekete Ferenc - édesapám apja és Iszlai Teréz - édesanyám anyja) - Fekete mama már nem élt, hogy Iszlai tata miért nincs rajta azt nem tudom. Talán otthon a gazdaságot rendezte, vagy nem szeretett fényképeződni?"
|
 |
| 1970-es évek. "édesapám a X. osztály osztályfőnökeként ,Gyárfás Károly igazgató úrral. Azért vannak ilyen kevesen , mert azok a tanulók, akik liceumba mentek VIII.osztály után elhagyták a dózsai iskolát." |
 |
| Iszlai Polixénia (az unokatestvér) alulról az 5. sorban jobbról az 5. |
Gászjelentések:
 |
| Népújság, 1992. június 23. - Iszlai Polixénia |
 |
Népújság, 2000. május 26.
|
Síremlékek:
 |
| Iszlai Polixénia szüleinek sírja Székelycsókában |
 |
| Iszlai Polixénia és Fekete László sírja Lőrinczfalván |
2025-ben az Iskola a Dombon Egyesület a Communitas Alapítványhoz benyújtott egy pályázatot, melyet május végén pozitívan bíráltak el. Az egyesületnek 1500 lej támogatást ítéltek meg, melyre jutalomkönyveket veszünk azon diákok számára, akik információkat és képeket szereznek egykori pedagógusokról. A diákok maguk választják ki a jutalomkönyvet a bookline.ro oldalon. Részletekért kattits IDE.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése