Mediatica.ro - Iszlai Polixénia

,,Csak egy kislány...” 

Bevezető szöveg: Fekete Polixénia néhány évig dolgozott tanítónőként Teremében és Péterlakán, aztán csak a családjának élt.

Férje, Fekete László (1920–2000) tevékeny, népszerű tanító volt, neve időnként fel-fel bukkan a Vörös Zászlóban. Nagyjából 3 évtizede hosszasan beszélgetett Bölöni Domokossal, aki lejegyezte, majd közzétette a hallottakat. A nyugdíjas tanító élettörténetét, pályafutását mesélte el az újságírónak, feleségéről is ejtett néhány szót: ,,1950-ben Marospéterlakára helyeztek. Ekkor már családom is volt, csókai lányt vettem feleségül, kitűnő szereplő volt a színjátszó csoportban, úgy szerettünk egymásba, és aztán végig tanított is, nagyszerű pedagógiai érzéke volt, képesítés nélkül dolgozott, már Teremiben is. Lánykori neve Iszlai Polixénia, a tanügyi osztálytól elismerésben részesült kiváló munkájáért.” 

Mi most  a pedagógus házaspár lánya, a Lőrincfalván élő Fekete Hajnal Zuzsanna tanárnő segítségével egészítjük ki azt, ami a  Romániai Magyar Szó 1994. árpilis 14-i számában megjelent a ,,csókai lányról”. 

Székelycsóka, a ma Ákosfalva községhez tartozó legkisebb falu, egykor szebb napokat is megélt. Amikor Fekete László a kis magyar világban, 1942-ben, huszonkétévesen igazgató-tanítóként a helyi nyolcosztályos népiskolához került, közel 600 lakója volt. Ekkor a 15 éves Póli a marosvásárhelyi leánygimnázium III. b osztályának kiváló tanulója volt, akinek a tanév végi értesítőjébe csupán egyeseket és ketteseket írtak. (A legrosszabb jegy a gimnáziumban ebben az időben a 4-es.) A 60-as létszámú osztályba járt  azonos nevű unokatestvére is, kettőjüket látjuk az első képen. 

Iszlai Pólixénia egygyermekes családban nőtt fel, jómódú szüleinek, Iszlai Ábelnek (1901–1975) és Iszlai Teréznek (1902–1994) 8 hektárnyi földje, fejőstehene, lova volt, és úgy képzelték, hogy Pólinak is majd gazdálkodó férje lesz. Ugyanakkor azt is szerették volna, ha a gimnázium után továbbtanul. Nem így történt. Beleszeretett szülőfalujának jóképű tanítójába. Fekete Hajnal Zsuzsannát idézzük: ,,Egyszer mesélte édesanyám, hogy éjjelizenét adott neki apum. Hegedűn játszotta, és nagyon szépen énekelte a Csak egy kislány van a világon...című dalt. 1946-ban összeházasodtak és 1947. október 7-én megszületett a nagyobbik bátyám (László), 1950-ben a kisebbik bátyám  (Tibor), majd 1956-ban én. Nem volt karrierista. Egész életét a családnak áldozta. Három gyerek nevelése, tanítása, az öttagú család teljes ellátása egy fizetésből, kertészkedés, állatok gondozása – mind az ő feladata volt. Édesapám mindenben segítette őt -  már amikor itthon volt. Mert  délelőtt általában tanított, este dalárda próbára járt, vagy előadásokra, máskor színházlátogatást, illetve kirándulásokat szervezett. Édesanyám volt az, aki állandóan velünk volt! A szeretet, a jóság , a szerénység és önfeláldozás mintaképeként él emlékezetemben”.

 ,,A képen a szüleim vannak, a két testvéremmel (én még nem voltam meg), valamint két nagyszülőm:  Fekete Ferenc - édesapám apja és Iszlai Teréz - édesanyám anyja. Fekete mama már nem élt. Hogy Iszlai tata miért nincs rajta azt nem tudom. Talán otthon a gazdaságot rendezte, vagy nem szeretett fényképeződni.”

 A család az ötvenes évek derekán Lőrinczfalvára költözött, Fekete László apai nagyszüleinek egykori vályogból épült házába. Fekete Zsuzsanna tanárnő már itt született. ,,Drága édesanyám minden évben javítgatta, tapasztgatta, meszelte, rolnizta, csodálatos otthonná varázsolta a régi házat.”  A tanárnő hálával tekint vissza gyerekkorára. ,,Akkor volt nyugodt édesanyám, ha szem előtt vagyunk, ezért szüleim megengedték, hogy játszóteret csináljunk az udvarból. Volt ott focipálya, homokkal töltött ugró gödör, hinta. Sokat pickáztunk, bújócskáztunk, babáztunk... Elég gyenge étkű, csámpás leányka voltam, ezért édesanyám gyakran mindenikünknek kent egy-egy szelet kenyeret. Finom házi kenyeret, amit ő sütött. Zsírral, szilvaízzel ettük.”

Lőrincfalvi gyerekek az 1960-as években. Zsuzsanna balról a harmadik.

Aztán a gyerekek felnőttek, és mind a hárman egyetemet végeztek. 1976-ban egy új házat építettek ugyanarra az udvarra. Ebben azonban Fekete Polixénia már nem dudorászott, énekelt annyit, mint a régiben. Az elkövetkező években meg kellett érnie két fiának, a közgazdász Tibornak és román-magyar szakos tanár Lászlónak az elvesztését. Ő maga 65 évesen hunyt el 1992-ben. A lőrincfalvi családi ház viszont nem maradt üresen, három generáció  jól elfér benne. Jelenleg két pedagógus lakik itt, ugyanis Fekete Zsuzsanna mellett fia, Fekete Szilárd is tanár már egy jó ideje. És az is lehet, hogy egyik lánya, aki hamarosan végez a Pedagógiai Líceumban, szintén az ősök nyomdokába lép.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------