Amikor azt kérdeztem a tanárnőtől, hogy melyik a legrégibb családi ereklyéje, amit gyakran vesz kézbe, kis gondolkozás után ezt válaszolta: "Egy vaslábos, amiben nagymamám csinálta a rántást, azt használom én is nagy szeretettel... és a krumplitörő!"
Ezen ütős kezdés után lássuk először is, ki a nagymama. Bagoly Berta, a zágoni születésű háziasszony, 5 gyerek édesanyja volt. Férje, a sepsiszentgyörgyi Soós Ferenc, vasutasként dolgozott. Egyik lánya, a tanárnő édesanyja, az 1929-ben született Soós Irma kosárlabda játékos lett, de futóversenyek győzteseként is olvashatunk róla régi újságokban.
 |
| Soós Irma (1929-1977)sportoló, illetve egy újságcikk részlete, amelyben az 1949-ben megrendezett "Köszöntsük május elsejét" futóverseny vásárhelyi győzteseként látjuk. |
Soós Irma férje (tehát a tanárnő édesapja) főkönyvelőként dolgozott a helyi CLF-nél, vagyis zöldség és gyümölcsbegyűjtő vállalatnál.
 |
| Fenyő Miklóst a kép bal oldalán látjuk kisgyermekként, édesapja, a sepsiszentgyörgyi születésű építészmérnök Fenyő Lajos öleli át, mögötte édesanyja, a brassói Mironescu Ica |
 |
| Fenyő Miklós (1930-1997) középen guggol, lánya Éva a kép bal oldalán kancsóval, hosszú kendővel a fején |
Fenyő Miklósnak és Soós Irmának két lánya született. A második gyerek, Éva1956. május 9-én érkezett e munkás világba, Marosvásárhelyen. Gyerekkorára szívesen emlékezik, a családban jó hangulat, kellemes légkör uralkodott.
 |
A vidám gyermekkorhoz ez is hozzátartozott. 1959-ben Románia háborús átállásának 15-ik évfordulóját ünnepelték a Magyar Autonóm Tartomány székhelyén, Marosvásárhelyen is. Középen a nagyon fiatal felvonuló Fenyő Éva, és nővére, Ildikó.
|
A továbbiakban a tanárnő vall magáról: "Ötéves koromban beírattak balettre, ahol öt évig tanultam. Negyedik osztályban a Bolyai iskolában kezdtem atletizálni, és ez a sport lett a szenvedélyem. Számos versenyen vettem részt, tagja voltam a megyei divízió csapatnak, és sikerült külföldre is kijutnom egy-egy versenyre. Kedvenc próbám a gátfutás volt, de legtöbbször öttusában versenyeztem, és ezzel értem el jó helyezéseket az országos versenyeken. Már ötödikes koromban kijelentettem, hogy atlétika edző leszek, mégpedig olyan, mint az én edzőm, Szász Albert.
 |
| Az elballagó Fenyő Éva (1975) |
1975-ben érettségiztem, és felvételiztem a marosvásárhelyi pedagógiai egyetemre, sport szakra. Az egyetem első éve csodás volt, a síkurzusunk egy hónapig tartott a Gyilkos-tónál, nyáron pedig turisztikai kurzusunk volt, bejártuk a hegyeket, a Duna-deltát, hátizsákosan. 1977-ben sajnos elvesztettem édesanyámat, ami nagy űrt hagyott az életemben. Az egyetemi évek alatt voltak napok, amikor katonaruhát is fel kellett vennünk.
 |
| Végzős testnevelés szakos hallgatók a marosvásárhelyi pedagógiai főiskoláról 1978-ban. Ferencz Éva balról a második |
1978-ban kihelyeztek Dicsőszentmártoni 4-es számú iskolába, ahol egy sport osztályban oktattam az atlétikát. Kilenc évig ingáztam, amíg bekerültem Marosvásárhelyre, közben férjhez mentem és két gyermek édesanyja lettem. Nagyon szerettem, amit csinálok, rengeteg versenyen és edzőtáborban vettünk részt a tanítványokkal. Tagja voltam a híres dicsőszentmártoni amatőr színjátszó csoportnak.
 |
| a dicsőszentmártoni amatőr színjátszócsoport tagjaként |
 |
Egy másik felvonulásos kép, ezúttal az 1990. február 10-iki. A kép bal szélén fFerencz Éva fia, László, jobb szélén lánya, Ferencz Dalma.
|
Amikor bekerültem Marosvásárhelyre, tanítottam a 10., 11., 14. és 15. iskolában, mint testnevelő tanár. Ezek után kilenc évet a 9. számú sportiskolában dolgoztam, megint mint edző, az atlétika osztályoknál. 1999-ben átjöttem a 15-ös általános iskolába, ami aztán egyesült a 17-es iskolával, jelenlegi Liviu Rebreanu Gimnáziummal, és ott 23 évet dolgoztam. Osztályfőnök voltam, több generáció nőtt fel a kezem alatt, rengeteg kirándulást, iskolai előadást szerveztem. Ha elölről kellene kezdenem, ugyanezt csinálnám!"
 |
| A 11-es iskola egyik osztályának lányaival 1991-ben. |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése