GROSZMANN LÓRÁNT - Régi nevelőink régi emlékei

Groszmann Lórántról 3 évvel ezelőtt jelent meg utoljára újságcikk egy 74 éves érettségi találkozó kapcsán, melynek két résztvevője volt. Lóránt bácsi egy vastag dossziéban őrzi emlékeit az érettségi találkozókról, és nem csak a sajátjairól. Néhány évig ugyanis művezető volt az Ipariskolában (ma Avram Iancu). 

1957-es ipariskolai végzősök, Groszmann Lóránt az első sorban ül világosabb öltönyben

Groszmann Lóránt a negyven éves érettségi találkozón 1988-ban, tőle balra, a kép bal sarkában egykori tanára és kollégája, Petelei István.

Groszmann Lóránt felmenőinek nagy része már a 19. században is városi kisiparos volt. A sokáig Budapesten élő, osztrák származású dédnagyapa, Grossmann Károly  fiával, ifj. Grossmann Károllyal  Marosvásárhelyen, a mai Dózsa György (akkor Sándor János) utcában alapítottak egy malomipari gépek javításával foglalkozó műhelyt 1915-ben. Később a dédnagyapa feleségével és Matild nevű lányával Belgrádba költözött. Matild szerb férfihez ment feleségül, a családnak ez az ága természetesen elszerbesedett. A Marosvásárhelyen élő Grossmannok viszont rövid idő alatt elmagyarosodtak. A nagyszülők a gyerekeikkel már magyarul beszéltek, a német nyelvet inkább csak akkor használták amikor, nem akarták hogy a gyerekek értsék, amit mondanak. 

A Grossmann család. A kisfiú elöl a kis Lóránt (Lulu), mellette édesapja. (1930-as évek)

A szegedi születésű Groszmann József, Lóránt édesapja, az első világháború idején mozdonyvezető volt, de miután Erdély Romániához került, a hűségeskü megtagadása miatt elbocsátották állásából.

Burián Irén a kép bal szélén, mellette édesapja Burián Béla 

Édesanyja, Burián Irén egy valamivel szerényebb anyagi körülmények között élő családban született, az ő édesapja postás volt Marosvásárhelyen, akit az impériumváltás után nyugdíjaztak. 

 A Burián család férfi ágon Kecskemétről származott, az itteni rokonoknál húzták meg magukat egy időre Lóránt bácsi szülei, miután az apát a román hatóságok egy rendszerellenes tüntetésen való részvétel miatt kiutasítottak  az országból 1920-ban. Itt született meg az első gyerekük, József (Jozsó). 

 

Lóránt bácsi szülei és egyetlen testvére:Burián Irén, ifj. Groszmann József, id. Groszmann József (az 1920-as években készült fotó)

Az 1920-as évek közepére rendeződött a család helyzete, az apát a Goldstein testvérek tulajdonában lévő Kossuth utcai Hedvig malomban alkalmazták mint főgépészt, és ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott Vásárhelyen, amit időről időre meg kellett újítania, természetesen ez pénzbe került. 1928 október 1-én végül megszületett a család második fia, a kis Lulu, aki gyermekéveinek egy részét aztán a ferences barátok iskolájában töltötte.

Lóránt (Lulu) a második sorban az első gyerek balról. A ferencesek iskolája a barátok templomához tartozó kolostorépületben működött a Főtéren

A magyar csapatok bevonulásáról személyes, szép élményei vannak, viszont a "kis magyar világ" háborús időszaka kellemetlenségekkel is járt.  Az apát visszavették a vasúthoz, de főnökével kialakult rossz viszonya miatt, Gyimesbükkbe helyezték át. E rossz viszony egyik oka az volt, hogy makacsul tiltakozott, amikor felettese azt ajánlotta neki, hogy magyarosítsa a nevét.  

A Kőrösi Csoma Sándor Polgári Fiúiskola végzősei, Groszmann Lóránt az utolsó sorban, a jobbszélen. Az iskola épülete a mai Papiuval szemben található.

A háború idején Lóránt a polgári fiúiskolába járt, majd a tragikus 1944-es év nyarán beiratkozott az Ipariskolába. Leventeképzés idején ő magas is kapott otromba megjegyzést egy katonatiszttől zsidó hangzású neve miatt ("Magyar gyerek ilyen névvel nem létezik!").

A szovjet hadsereg bevonulása után a családot a német neve miatt újabb csapások érték. Két nagybátyját 4 év kényszermunkára vitték a Szovjetunióba. Lóránt is állandó rettegésben élt. Ha idegen jött be az iskolába, mindig elrejtőzött, hiszen volt rá példa, hogy német nevű iskolatársát elhurcolták. Bátyja, Jozsó a háború végén amerikai fogságba esett, de hamarosan elengedték, hazafelé jövet viszont, Magyarország területén az oroszok megállították, és a Szovjetunióba vitték, ahonnan csak 1948 őszén tért haza.

Ekkorra Lóránt már elvégezte az Ipariskolát és a Cukorgyárban kezdett el dolgozni. Aztán két év katonai szolgálat után, 1951 őszén egykori iskolájában alkalmazták. Elméleti és gyakorlati tantárgyakat tanított 1960-ig. Kiadatlan visszaemlékezéseiben, melyet 2002-ben fejezett be,  azt írja, hogy a munkában eltelt 41 év közül a tanügyben eltöltött évek voltak a legszebbek. Ebben az időben házasodott meg Szántó Nagy Erzsébettel. Az első néhány évben apósáéknál laktak egy egyszoba-konyhás lakásban, a szülők ettől kezdve a konyhában aludtak. Az ötvenes években megszokott jelenség volt ez. 

Aztán egy nap behívatták tartományi pártbizottságba, és közölték vele, hogy pártiskolába kell járnia. Elvégzése után a városi pártbizottsághoz került. Ekkor Marosvásárhely még a Maros-Magyar Autonóm tartomány központja volt. 

Groszmann Lórántnak fia, unokája és dédunokája él Marosvásárhelyen. 

Groszmann Lóránt legrégebbi emlékei fényképek, amiből viszonylag sok van, és büszkén őrzi őket. Mind között a legrégibb az édesanyja örökségéből rámaradt, a postás nagyapját, nagymamáját és elsőszülött gyermeküket, ábrázoló kép.

A legrégebbi családi emlék viszont anyai dédnagyapja, a kovács Burián Zsigmond (1834-1900) kétnyelvű vándorkönyve, melybe fel van jegyezve, hogy inasként mikor milyen kovácsműhelyekben szolgált.   

Ezen cikk egy sorozat része, melynek célja minél több, egykori  pedagógussal kapcsolatos emlék felkutatása és bemutatása. Olyan pedagógusokra gondolunk, akik hosszabb-rövidebb ideig Vásárhelyen tartózkodtak, vagy itt élnek leszármazottjaik. Az emlékek, információk gyűjtésében segédkező jelenlegi diákok a Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően jutalomkönyveket válaszhatnak maguknak 50 lej értékben 2025 decemberében. További információkért kérem ide írjanak: iskoladombon@yahoo.com

Kerekes Szilárd, történelemtanár